Bagolyház

Ahogy a kastélyba újra visszatértek a diákok – jó szokás szerint –, minden a feje tetejére állt. Mindenfelé diákok kószáltak a folyosókon, a könyvtárba szinte be se lehetett lépni, főleg mivel odakint beköszöntött az igazi – csapadékos – őszi időjárás. Lassan a fák is elkezdték hullatni leveleiket. A Tiltott Rengeteg és a tó körüli fák a legkülönfélébb színekben pompáztak az aranytól egészen a bronzvörösig. Az egész táj olyan békét árasztott, hogy elég volt rávetni egyetlen pillantást és az illető azonnal megnyugodott.

A Mardekár klubhelyiségében már javában folyt a beszámoló a szünetről. Mindenki igyekezett elsőként elmesélni, hogy mit csinált, hol volt, kivel volt. Persze a fő pletyka témának még mindig Alexei Potter számított. Néhányan kissé szúrós szemmel néztek rá, de nem fárasztották magukat azzal, hogy nekiessenek a srácnak vagy piszkálják. Inkább a csendes, távolságtartó utálkozás mellett döntöttek. Mások gratuláltak a fiúnak, és sok sikert kívántak neki.

- Most már megnyugodhatsz, minden rendben lesz veled – mondta Nott miközben levágta magát a klubhelyiség egyik foteljébe.

- Ja, most már nyugi lesz – válaszolta Lex elmélázva. Hermész éppen egy könyvet tanulmányozott, mikor beugrott neki a vonatos dolog.

- Öm, Nott… Igaz, hogy Lilyvel mész a bálba? – kérdezte a fiútól, mire az kiegyenesedett ültében. Fél szemmel körbenézett, hogy hallja-e valaki, de mázlijára már senki se volt a közelben.

- Öcsi, ez hadititok! – förmedt rá a szőke fiúra.

- Jól van na… Akkor ezt közöld vele is, mert mi már tudunk róla – válaszolt hasonló stílusban Hermész.

- Amúgy, miért őt hívtad el – nézett rá kérdőn Lex. Furcsán érezte magát, mintha valamiért nem akarná, hogy Nott Lilyvel menjen a bálba.

- Hát… Igazából nem tudom. Csak Mr. Potter küldött nekem levelet a mentor dologgal kapcsolatban és Lily adta át. Aztán beszélgettünk és a végén elhívtam. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi ütött belém. Sohasem néztem úgy rá, mint egy csajra – darálta a srác.

- Ajánlom is, hogy ezután se nézz rá máshogy – fenyegetőzött Lex. Nott jobbnak látta, ha hallgat a fiú szavaira, nem is beszélve arról, amit Harry Pottertől kapott pár nappal azelőtt.

- Nyugalom, nem akarom fogdosni, se csókolózni vele, se semmi ilyesmit… - mentegetőzött rögtön.
Alexei felvont szemöldökkel nézett rá.

- Úgy legyen – jelentette ki szigorúan, mire Hermész fölnevetett.

- Ez annyira gáz, hogy itt féltékenykedsz a nővéredre – nevette a szőke fiú.

- Antonius azt mondta, egy testvérnek ez is a feladatai közé tartozik – bizonygatta a fiú.

- Lehet, de láttál engem így fenyegetőzni? Nem – jegyezte meg vidáman Hermész.
Nott érdeklődve hallgatta a két fiú eszmecseréjét.

- Amúgy, ti már elhívtatok valakit? – faggatózott az idősebb.

- Mi? – kérdezett vissza Lex.

- Igen, harmadévtől jöhettek ti is, bár nektek tízkor takarodó van – világosította föl őket. Hermész és Lex gondterhelten néztek egymásra.

- Most mi legyen? – kérdezte rémülten Hermész.

- Nem tudom… Az ciki, ha nem megyünk egy lánnyal se? – fordult oda Lex Notthoz.

- Hát harmadévben még elmegy… De nektek még könnyű. Hívjátok el Lupint meg Pitont – ajánlotta Nott.

- Te meg vagy őrülve? – sápítozott Lex.

- Tudtommal haverok vagytok – célozgatott az idősebb.

- Ja haverok, de Eileent bálba vinni… Ha nem ő öl meg, akkor az apja – suttogta alig hallhatóan Hermész.

- Annyira csak nem lehet rossz – vigyorogta Nott. Közben a semmiből megjelent az említett probléma.

- Miről beszélgettek? – faggatózott, majd leült a szabadon hagyott fotelba.

- Semmiről – vágta rá Hermész.

- Lényegtelen – legyintett Alexei.

- Na persze. Ki vele – mondta parancsolón a lány.
Nott megsajnálta a két srácot így megpróbált puhatolózni.

- Eileen, te kivel mész a bálba? – kérdezte a lányt, mire az kissé elpirult. Tudta, hogy a fiú Lilyvel megy, de azért nagyot dobbant a szíve.

- Hogy én… Még nem tudom, senki se hívott… Persze nem is izgat a dolog – vágta rá a végén. Pedig igenis nagyon izgatta a dolog. Szeretett volna elmenni a bálba, és ha lehet egy fiú társaságában, de erre nem sok kilátása volt, főleg mióta Heléna is rámutatott a probléma gyökerére.

- Ezek szerint neked teljesen mindegy, hogy kivel mész? – érdeklődött Nott.

- Azért vannak fenntartásaim – mozgolódott a lány.

- Mégpedig? – kérdezte kajánul vigyorogva Nott.
Eileen tétován az oldalt ülő két fiúra nézett, akik kíváncsian figyelték őt.

- Hát… Ne legyen tapló, se ocsmány, tudjon táncolni… - mondta a lány röviden.
Nott értőn bólintott, majd a fiúk felé fordult.

- Fiúk tudtok táncolni? – A srácok azt hitték szívinfarktust kapnak ott helyben. Meg tudták volna ölni Nottot, amiért ekkora pácba keverte őket.

- Jaaa… - nyögte Hermész, majd bátortalanul elmosolyodott.

- Bár nem volt rá szükségem eddig, de tudok táncolni – mondta nagyon diplomatikusan Alexei.

- Akkor a dolog elintézve, valamelyikőtök elviszi a kishölgyet a bálba – jelentette ki a srác.

- Hogy mi? Na nem! Velük nem mehetek a bálba – szörnyülködött Eileen.

- Ugyan miért nem? – kérdezte sértetten Alexei.

- Veled akkor se mennék a bálba, ha az életem múlna rajta – jelentette ki bosszankodva a lány.

- És én? – nézett rá hatalmas szemekkel Hermész.

- Te meg… Na jó, ha nincs más veled elmegyek – sóhajtott föl.
Hermész ugyan nem nyugodott meg, de legalább nem érezte magát porig sújtva, mint Alexei. Ennyire még senki se alázta meg. Sértetten fölhúzta az orrát és elvonult a szobájába. Dühében először leborított egy szépen sorba rakott könyvstócot, majd előkapott egy pergament és hevesen írni kezdett.

Kedves Apa!

Még életemben nem voltam ennyire sértett és dühös, mint most. Alig értünk vissza a suliba Piton máris fölhúzott. Annyira utálom! Hiába próbál normális lenni vele az ember, ő mindig piszkálódik. Megtudtuk, hogy a harmadévesek is mehetnek a bálba, és Nott azt mondta mi még mehetünk egyedül az nem ciki, de mégis… Aztán meg azzal jött, hogy hívjuk el Eileent és Julietet. Erre beállított a hiszti királynője és faggatózott, hogy miről beszéltünk (idegesítő liba), mikor meg Nott azt mondta, hogy majd kettőnk közül valaki elviszi a bálba, akkor azt mondta, hogy előbb hal meg, minthogy velem menjen, aztán Hermész bevállalta.
Mondjuk, nem mintha nagyon meghatna a dolog. A fenét se érdekli, hogy kivel akar parádézni az a beképzelt csaj. Annyira idegesít! Utálom! Apa kérlek, mondj erre valamit, mert én komolyan becsavarodok. Azt hiszem nekem Juliet marad, mondjuk kedves lány, sőt jobb társaság is lesz, mint Piton lenne. Már most sajnálom Hermészt, amiért rásózták a csajt. Na de várom a leveled.

Szeretettel Lex

Miután megírta a levelet, elindult a bagolyházba. Saját baglya még mindig nem volt és Hermész madarát se akarta ezzel leterhelni. Odakint már javában zuhogott, és elég hideg is volt. Kicsit bánta döntését, hogy kimerészkedik ilyen ítéletidőben, de továbbra sem adta fel. A baglyok is mind a toronyba menekültek az eső elől.
A fiú csapzottan és vizesen sétált oda hozzájuk.

- El kéne vinni egy levelet – szólalt meg mikor egyetlen bagoly se ment oda hozzá. Egyik madárnak se volt kedve ilyen időben kimerészkedni.

- Ne csináljátok már ezt – kérlelte őket, de ez sem használt. Már éppen föl akarta adni mikor valaki megszólalt a háta mögött.

- Ösztönzés kell nekik – mondta a vékonyka hang. A fiú automatikusan hátrafordult és meglátott egy hasonlóan vizes, ám lila színben pompázó hajkoronát.

- Juliet, te mit keresel idekint? – lepődött meg.

- Csak egy levelet akartam küldeni a nagyinak – mutatta föl a darab pergament.

- Én meg apámnak – vágta rá Lex, majd meglengette a papírt.

- Ennyire hiányzik? – lépett közelebb a lány.

- Hogy? Nem… Vagyis de, de ez most más. Csak tanácsot akarok kérni tőle – mondta, de kissé elpirult.

- Ó, akkor lány van a dologban – mosolyodott el vidáman a lány.

- Hát ja… - húzta el a száját a fiú megadón.

- Egy kis csemege mindig segít az ösztönzésben – mutatta föl a kezében lévő eleséget. Egy bagoly automatikusan odaszállt hozzá és elkezdte csipegetni az ételt. Közben a lány a lábára kötötte levelét. Mire a madár végzett már készen is volt az útra.
Alexei meglepve nézett a madár után.

- Szép munka – jegyezte meg.

- Tessék, egy kis csemege – adta a fiú kezébe, majd Alexei is sikeresen elküldte a levelét.

- Köszi – mosolygott a mellette álló lányra.

- Szívesen. Azt hiszem ideje visszamenni – tanácsolta Jul.

- Igazad van – mondta a fiú, majd kinézett az ablakon. Időközben teljesen sötét lett, nagyon erősen fújt a szél és még jobban esett az eső.

- Ez nagyon csúnyán néz ki – motyogta a lány Lex háta mögül.

- Az is… Várjunk egy kicsit amíg csillapodik, aztán majd visszamegyünk – ajánlotta föl a fiú.

- Oké – egyezett bele a lány.
Egy ideig ácsorogtak, majd Juliet a pálcája segítségével megtakarította a torony egy kis szegletét, és leült a földre.

- Így meg fogsz fázni – oktatta ki a fiú. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve melegítő bűbájt szórt arra a részre. A lány boldogan elmosolyodott, mert már alaposan átfázott.

- Jó meleg – suttogta.
Alexei egy darabig még ácsorgott, de végül megadta magát és leült a lány mellé a földre. Egy kicsit zavarban érezte magát a szituáció miatt.

- Juliet, te kivel mész a bálba? – törte meg a csendet végül.
A lány meglepetten nézett a fiúra. Erre a kérdésre egyáltalán nem számított.

- Senkivel, csak másodikos vagyok – mondta végül.

- Ha elhívlak, eljössz velem? – kérdezte meg nagy nehezen a fiú.

- Miért én? – tétovázott a lány.
Alexei arra gondolt, hogy hazudik, és valamit bókol a lánynak, de úgy vélte jobb, ha egyenes lesz vele.

- Tudod Nott azt mondta, hogy bár nekünk még nem gáz, de azért mégis ciki lenne pár nélkül menni. Aztán elkezdte Pitont faggatni, hogy kivel megy meg minden, és mikor mondta neki, hogy majd mi elvisszük, akkor meg a csaj Hermész mellett döntött.

- Értem… Szóval, ha nincs ló jó a szamár is? – kérdezte inkább magától a lány, mint a fiútól.

- Nem! Ne értsd félre, én nem is akartam azzal a hisztis tyúkkal menni, sőt sajnálom Hermészt amiért vele kell mennie. Nem mellesleg ő is kijelentette, hogy inkább meghal, minthogy velem menjen a bálba – hadarta a fiú.
Juliet alaposan mérlegelt és végül megszólalt.

- Ha nincs más, aki elmenne veled, akkor majd én megyek – egyezett bele.

- Köszi… Életmentő vagy – hálálkodott a fiú.

- Tudom – mosolyodott el Jul. A vihar még mindig nagyon tombolt odakint, és nem akart elcsendesedni. Mivel körülöttük jó meleg volt, lassacskán elnyomta őket az álom.




Úgy két órával később, Teddy idegesen kopogtatott a szülei lakrészének ajtaján. Apja nyitott ajtót, de mikor meglátta fiát, tudta, hogy valami baj van.

- Juliet eltűnt – nyögte ki a fiú bűntudatosan.
Remus azonnal felöltözött és elindult a lánya keresésére. A folyosón azonban összefutott Hermionéval és Perselusszal.

- Hát ti? – kérdezte Piton.

- A lányom eltűnt… - vágta rá Remus kétségbeesetten.

- Alexei is. Hermész utoljára vagy három-négy órája látta, állítólag megsértődött valami miatt – mesélte Hermione.

- Gondoljátok, hogy együtt vannak? – kérdezte Teddy reménykedve.
Remus szeme elsötétült.

- Ha igen, nagyon ajánlom, hogy a lányomnak egy ujjal se essen bántódása – morogta a férfi és látszott rajta, hogy mennyire feszült.

- Merlinre Remus! Ugye nem arra gondolsz… Hiszen csak kisgyerekek az ég szerelmére! – háborgott Hermione.

- A fiú már tizennégy lesz, az már nem kisfiú – morogta a férfi.

- De Juliet még tizenhárom sincs – taglalta Teddy.

- Keressük meg őket… Julietről van valami hír? – érdeklődött Hermione.

- A szobatársa azt mondta, mikor otthagyta írt valamit – mesélte Teddy.

- Lehet egy levelet valakinek… Talán a bagolyházban vannak – találgatott Piton.

- Ilyen ítéletidőben? – kételkedett Teddy.

- Meg kell néznünk – jelentette ki Hermione, majd az ő vezetésével indultak el az udvar felé. Az időjárás kíméletlenül tombolt és ők is bőrig áztak mire elérték a torony feljáróját. Remus kiabált, hátha lánya válaszol, de semmi, így kénytelenek voltak fölmászni a csúszós lépcsőkön. Odabent sötét volt, de ahogy fényt gyújtottak látták, ahogy a két gyerek egymásnak dőlve alszik a fal tövében. Julieten viszont volt valami furcsa, mardekáros talárt viselt a sajátja fölött. Hermione megkönnyebbülve nézett a gyerekekre, de Remus elég dühösnek tűnt.

- Juliet Lupin! – dörrent a hangja, mire Teddy is összehúzta magát.
A lány ijedten pattant föl ezzel elérve, hogy Alexei a földre dőljön.

- Apa!

- Mégis, mit keresel itt éjszaka, ezzel a fiúval édes kettesben? – kezdte a faggatózást.
Alexei elég kábának tűnt és még mindig a földön ült. Hermione gyanakodva nézett a fiúra, majd odasétált mellé és megvizsgálta.

- Merlinre, hiszen neked magas lázad van – döbbent meg a nő.
Juliet ijedten nézett rá.

- Az én hibám… Odaadta a talárját, hogy ne fázzak – nyögte a lány.
Remus kissé kifújta a levegőt.

- Mégis, mit csináltatok itt ilyen időben? – vonta kérdőre a lányt Piton.

- Alexei már itt volt mikor idejöttem. Ő is egy levelet akart elküldeni és én is. Ha a baglyok engedelmeskednek neki, akkor nem is találkozunk és én egyedül rekedtem volna itt… Sajnálom – suttogta szégyenkezve.

- Mi lehetett olyan égbekiáltóan sürgős, hogy nem bírtátok ki holnapig? – mordult föl Hermione miközben alaposan megvizsgálta a fiút.

- Én csak a nagyinak írtam, hogy megérkeztem meg ilyenek… Alexei az apukájának küldött egy levelet – magyarázta a lány.

- Be kell vinnünk a gyengélkedőre. Tüdőgyulladást kapott – jelentette ki Hermione.
Perselus odasétált, majd fölemelte a fiút és elindultak vissza a kastélyba. Alexei érthetetlenül motyogott valamit, de a felnőttek nem tudtak rájönni, hogy mit. A gyengélkedőre érve azonnal lefektették és egy jókora adag gyógyító főzetet diktáltak bele.

- Felelőtlenek vagytok – dorgálta meg Piton a lányt.

- Bocsánat.

- Az apád majd lerendezi veled a dolgot, de többé ilyen ne forduljon elő – utasította őket Remus.

- Úgy lesz – egyezett bele a lány, majd Teddy, apja és ő elindultak a hálókörletük felé.

- Szólni kéne Harrynek – pedzegette Hermione.

- Majd holnap szólunk – mondta Piton.
Alexei közben mély álomba merült és reggelig föl sem ébredt.



Harry még aznap este megkapta a fia levelét. Nagyokat nevetett rajta és többször is átolvasta. Tisztán ki lehetett venni a levélből, hogy igenis nagyon megbántva érzi magát a visszautasítás miatt. Ginny javaslatára csak másnap reggel küldte vissza a levelet fiának. Akkor még nem tudta, hogy Alexei a gyengélkedőn fekszik.

A fiú reggel egy bagoly huhogására ébredt, aki az ágytámláján ülve nézett le rá.

- Szia – nyögte rekedten, majd nagy nehezen levette a madár lábáról a levelet és olvasni kezdte. Kissé kómás volt, nem érezte jól magát, sejtette, hogy a gyengélkedőn van, viszont azt nem tudta, hogy miért. A feje is fájt így csak gyorsan átfutotta a levelet.

Kedves Fiam!

Abból, amit leírtál semmi olyan nem történt, amit eddig még nem szoktál meg Eileentől. Mindig is ilyenek voltatok egymással (bár nem tudom, hogy miért…), tehát ne bosszankodj e miatt. Igazad van, Juliet nagyon aranyos kislány, hívd el őt a bálba, biztos szívesen menne el egy barátjával. Ha bármiben tudok segíteni csak szólj!

Ölel és csókol, Apa


- Ezzel nem megyek túl sokra – morogta a fiú, majd fáradtan eldőlt az ágyon. Ilyen rosszul már régen érezte magát utoljára. Mindene fájt, a fejétől a lábáig. Alig tudta nyitva tartani a szemét, és még a hideg is rázta.
Pár perces vacogás után megjelent Hermione.

- Jó reggelt, hogy vagy? – kérdezte a fiútól.

- Nem jól – nyögte Alexei.
Hermione újra megvizsgálta és rosszallóan megcsóválta a fejét.

- Megint felment a lázad – mondta, amire már a fiú is rájött.
Pár bűbáj és némi bájital után, Alexei ismét belemerült a nyugtató tudatlanságba, mert ha sejtette volna, hogy az iskolában milyen pletyka terjeng… Biztos az idegroham.



Juliet szobatársai addig faggatták a lányt holléte felől, míg az elmondta, hogy a bagolyházban volt és összefutott Alexeijel, majd ottmaradtak a vihar miatt. Elmesélte, hogy bár mindketten eláztak a fiú odaadta a talárját, így most a gyengélkedőn lábadozik. Mindenki el volt ájulva a fiú lovagiasságától és persze már arról beszéltek, hogy Lex és Jul járnak. A lány hiába próbált meg ellenkezni, a pletyka magjait már régen elültették.

- Hát ezt nem hiszem el – háborgott Tony.

- Most meg mi bajod van? – értetlenkedett Julie.

- Mióta kavarsz te Lexszel? El kell beszélgetnem a kis surmóval – morogta Antonius.

- Már bocs, de ki vagy te nekem? Az apám? A bátyám? Netalán a pasim? Egyik se, még ha igaz is lenne a pletyka és járnánk, akkor se lenne beleszólásod – kelt ki magából a lány.
Teddy csak némán figyelte a párost, majd egy gonosz mosollyal a képén közbeszólt a vitába.

- Már nem azért, de most pont olyan vagy mintha féltékeny lennél Lexre – kezdte Teddy.

- Még hogy én? Mégis mire? – háborgott a fiú.

- Ó, a nagy Antonius Pitonnak tetszik egy tizenkét éves kislány – rebegtette a szempilláit gúnyosan Heléna.
Tony zavartan és elvörösödve hagyta ott a barátait. Teddy értetlenül nézett barátja után.

- Ti értitek ezt? – kérdezte a két lányhoz fordulva.

- Ne nézz rám, csak egy tizenkét éves kislány vagyok - vont vállat Juliet, majd ő is elsétált.

- Szerintem ne törődj velük – ajánlotta Heléna, majd karjait a fiú nyaka köré fonta és lassan megcsókolta. Nem hiába, a lány tudott hatni Teddy-re. Pár perc után mikor elváltak a fiú már nem látott mást, csak a rózsaszín ködöt, amiben lebegett. Bár a két fiatal igyekezett visszafogottan viselkedni, néha elszaladt velük az a bizonyos ló. Az egyik ilyen pillanatban ráadásul pont Remus talált rájuk az egyik oldalsó folyosóban. Mázlijukra a heves csókolózáson kívül Lupin mást nem láthatott. Viszont ami ezután jött, azt Teddy nem tette zsebre.

Legalább három órás szentbeszédet hallgathatott végig az apjától, aki megígértette vele, hogy semmi „olyasmit” nem csinálnak. Még aznap jött egy fenyegető levél Dracótól, hogy ha Lupin fia egy ujjal is hozzáér az ő kicsi lányához, akkor kiheréli a fiút. Dora, hogy mentse a menthetőt, elsietett a Malfoy kúriába és a két anya közös megegyezéssel – a férfiaknak nem volt beleszólásuk – eldöntötte, hogy már pedig a fiatalok nyugodtan járjanak, ha szeretnének. Draco azóta is sértetten mászkált saját házában, Remus pedig olyan képet vágott mint akit alaposan fenékbe billentettek. Így tehát a kis páros – még mindig nem túl feltűnően –, de ott csókolózott ahol éppen nem szégyellték, vagy éppen nem látta őket senki.



Antonius mogorva hangulata napokig kitartott. Még az sem dobta föl jókedvét, hogy Alice Longbottom igent mondott neki a bálra. Úgy érezte, hogy két legjobb barátja elárulta őt. Eleinte tüntetőleg inkább elfordult, ha meglátta a párost, később már csak tudomást sem vett róluk.

- Mondták már, hogy hülye vagy? – kérdezte Eileen az egyik első emeleti ablakban ücsörögve bátyjától.

- Fogd be törpe - mordult rá a fiú.

- Tehetsz egy szívességet, bunkó – kiáltott rá Eileen, majd szépen beintett Tonynak.

- Látom, a testvéri szeretet még mindig dominál nálatok – vigyorodott el a folyosó végén megjelenő Nott.

- De jó, már csak te hiányoztál – sóhajtott föl Tony.

- Velem meg mi bajod? – kérdezte sértetten Nott.

- Semmi… Felejtsd el – legyintett egyet a fiú. Eileen viszont úgy érezte kötelessége tájékoztatni háztársát arról, hogy a Griffendél szépfiújának mi a baja.

- Utánozhatatlan bátyám totál féltékeny és sík ideg, hogy a két legjobb haverja egymásra talált. Nemhogy örülnél nekik inkább – vetette oda bezárólag a lány.

- Már mondtam, hogy neked nem osztottam lapot – sziszegte oda a fiú.

- Na jó, ez súlyos… Amúgy mégis mi a bajod? Bele vagy zúgva Malfoyba vagy mi? Azt kétlem, hogy meleg lennél – taglalta a mardekáros srác.

- Dehogy vagyok meleg! Heléna meg mintha a testvérem lenne…

- Akkor meg? A húgodnak most igaza van. Ha tényleg a barátaid, fogadd el és örülj velük együtt. Nem ez lenne a normális? – taglalta Nott.

Antonius nagyot sóhajtott. Tudta ő, hogy nem sokáig mehet ez így tovább. Hiányzik neki Teddy, meg a sok beszélgetés és hülyülés. Most már egy mardekárossal is beéri olyan „hiánya” van.

- Majd meglátom – vont vállat.

- Amúgy miért jöttél? – kérdezte Eileen kíváncsian. Igyekezett betartani amit Heléna ajánlott neki. Így most már csak két embert tüntet ki kibírhatatlan viselkedésével, a testvérét és Lexet.

- Mert az igazgató keresett téged – mutatott a lányra.

- Ajaj… Mit tettem? – fordult oda bátyjához.

- Honnan tudjam? Te mindig csinálsz valamit – gúnyolódott Tony.

- Nem volt dühös… Nem tudom miről lehet szó – szúrta közbe Nott.

- Jól van, akkor megkeresem – sóhajtott föl a lány, majd leugrott az ablakpárkányról és elszaladt.

- Te nem mész? – fordult oda Tony Notthoz.

- Nincs dolgom – vont vállat a srác.

- Jó lenne levezetni a feszültséget – sóhajtozott Antonius.

- Mondanám, hogy repüljünk egyet, de befagyna a hátsónk – húzta el a száját a mardekáros. Odakint a folyamatos esőzés és a közeledő tél miatt, már majdnem fagypont közeli volt a hőmérséklet.

- Egy barátságos párbajhoz mit szólsz? – fordult oda Tony.

- Ha rájönnek, mindketten szívunk – akadékoskodott Nott.

- Menjünk a szükség szobájába – ajánlotta Antonius.
A másik srác végül belement és már sétáltak is a hetedik emelet felé.

<<      >>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.